Apáti falu a török időkben a szekszárdi szandzsák egyik lakott települése volt. Kászim szandzsák-bég utasítására az összeharácsolt hatalmas vagyont itt, egy tekintélyes méretű alagútba rejtették el, melynek másik, titkos bejárata egy sűrű, sötét erdőből volt megközelíthető.
Apáti-puszta későbbi tulajdonosai, a Gindlyek , igazából nem is sejtették, de birtokuk alatt ott rejtőzött a törökök építette alagút.
A Gindly lányok messze földön híresek voltak szépségükről. Közülük is kitűnt Zsófia, akiért kérők tucatja versengett, ám a lány szívéhez csak egy legény állt közel, Bezerédj Mihály, aki meg is kérte az apától lánya kezét.
Az öreg Gindly azonban hallani sem akart a frigyről, lányát előkelőbb úrnak szánta. Erős őrizet alatt tartotta a szép kisasszonyt. A szolgálók látták, hogy Zsófia bánatában eleped. Volt közöttük egy idős asszony, Mári, akinek eszébe jutott, amit az elődök meséltek a török által elrejtett kincsekről. Az ő elbeszélése alapján a lovászlegények felfedezték a borospince mögött az alagutat. Mikor ezt megsúgták úrnőjüknek, annak rögtön elmúlt a szomorúsága, és nagy titokban levelet küldött szerelmének. Mihály vágtatott, ahogy csak lova bírta, és a levélke útmutatása alapján meg is találta a sűrű erdőben az alagút bejáratát, ahol már várták a szolgálók. Az éj leple alatt a szerelmeseknek sikerült megszökniük.
A korabeli elbeszélések alapján – kis idő elteltével – az öreg Gindly is kibékült a fiatalokkal, már csak az unokákra való tekintettel is.
Apáti mai kastélya 1870 körül épült. Borospincéje most is ott található, mint a korábbi Gindly-féle pince.
Ha egyszer valaki veszi a fáradtságot, hogy utánajárjon az alagút történetének,
– ki tudja – talán még kincseket is talál majd benne.